Kell-e félnünk attól, hogy elfogy a vizünk?
- aug. 14.
- 4 perc olvasás
Rekordközeli alacsony vízállás a Dunán, egyre hosszabb száraz időszakok, vízkorlátozások az agglomerációban. Miközben egyre gyakrabban beszélünk vízhiányról, Budapest alatt hatalmas vízkészlet húzódik.
De akkor miért fogy el időnként a víz néhány kilométerrel arrébb?
És hogyan lehetséges, hogy közben az ivóvíz egy része még azelőtt elszivárog, hogy elérné a fogyasztókat?
Az elmúlt években valami megváltozott a vízről való gondolkodásunkban. Magyarországon sokáig magától értetődőnek vettük, hogy kinyitjuk a csapot, és folyik belőle a víz. Ma már nyaranta rendszeresen hallunk vízkorlátozásokról, kiszáradó talajról, rekordalacsony folyókról és arról, hogy a lehulló csapadékot nem elvezetni, hanem megtartani kellene.
Jogosan merül fel a kérdés: kell-e félnünk attól, hogy egyszer Budapest is víz nélkül marad?
Budapest láthatatlan Dunája
A válasz első része megnyugtató.
Budapest ivóvízellátása különleges természeti adottságra épül. A főváros vizét parti szűrésű kutakból nyerik: a Duna vize a folyó menti kavics- és homokrétegeken átszivárogva természetes szűrésen megy keresztül, mielőtt a kutakba kerül.
A Fővárosi Vízművek több száz kutat üzemeltet, a legfontosabb vízbázis a Szentendrei-sziget térségében található. A rendszer naponta egymillió köbmétert meghaladó névleges víztermelő kapacitással rendelkezik.
Vagyis a csapból érkező budapesti víz mögött egy hatalmas, jórészt láthatatlan természeti rendszer dolgozik.
Talán nevezhetjük ezt Budapest láthatatlan Dunájának.
Akkor mindegy, mennyi víz van a Dunában?
Nem egészen.
Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze egy interjúban úgy fogalmazott, hogy még a Duna medrének kiszáradása esetén is rendelkezésre állna a kavicsteraszban tárolt víz.
A rendszer valóban jelentős biztonsági tartalékkal rendelkezik, de a Duna vízállása nem közömbös. Szélsőségesen alacsony vízállás esetén kevesebb víz jut a parti szűrésű kutakhoz, ezért azok terhelését is másként kell szabályozni.
A Fővárosi Vízművek szerint az egyre gyakoribb szélsőséges vízállások miatt a rendszernek ma már olyan üzemi helyzetekhez is alkalmazkodnia kell, amelyek korábban ritkábbnak számítottak.
Budapest tehát jelenleg nincs vízválságban. De a biztonság nem jelenti azt, hogy a rendszer sérthetetlen.
Van vizünk. Csak közben el is veszítünk belőle.
És itt kezd igazán érdekessé válni a történet.
Miközben attól tartunk, hogy egyszer kevés lesz a víz, a fővárosi vízhálózat jelentős része idős, folyamatos felújításra szorul. A megtermelt és a fogyasztóknak értékesített víz mennyisége között jelentős különbség van.
Ennek egyik oka a hálózati veszteség: csőtörések, szivárgások, elöregedett vezetékek.
Vagyis miközben a víz egyre értékesebb erőforrássá válik, egy része már útközben eltűnik a föld alatt.
Ez elsőre egyszerű pazarlásnak tűnik.
Csakhogy a város ennél bonyolultabb rendszer.
A szivárgás, amely fákat tart életben
Bardóczi Sándor az interjúban egy különös összefüggésre is felhívta a figyelmet.
Az elöregedett vezetékekből elszivárgó víz egy része olyan idős városi fákat is életben tart, amelyek gyökerei mélyen a burkolatok alatt húzódnak, és amelyeket felszíni öntözéssel nehéz vagy lehetetlen megfelelően elérni.
Abszurd helyzet.
Egy rosszul működő infrastruktúra vesztesége közben egy másik, létfontosságú városi infrastruktúrát – a fákat – segít életben tartani.
Természetesen ebből nem következik, hogy jó, ha szivárognak a vezetékek. Inkább arra mutat rá, mennyire összefüggő rendszer egy város.
Ha felújítjuk a vízhálózatot, közben arra is gondolnunk kell, honnan kapnak majd vizet azok a fák, amelyek évtizedeken át részben ebből a láthatatlan vízforrásból éltek.
Néhány kilométerrel arrébb már egészen más a helyzet
Budapest vízellátásának viszonylagos biztonsága azért is érdekes, mert az agglomeráció több településén az elmúlt években már megtapasztalták, milyen az, amikor nyáron korlátozni kell a vízhasználatot.
A probléma nem feltétlenül az, hogy Magyarországról egyszerűen „elfogyott a víz”.
Az egyik alapvető gond az infrastruktúra.
Az elmúlt évtizedekben Budapest környékének számos települése gyorsan növekedett. Új lakóparkok, családi házak, kertek és medencék jelentek meg, miközben a vízhálózat kapacitása nem mindenhol fejlődött ugyanilyen ütemben.
Egy forró nyári napon pedig nemcsak zuhanyozunk és főzünk. Megugrik a kertek locsolása, a medencék feltöltése és az egyéb háztartási vízhasználat is.
A rendszer pedig egyszer csak eléri a határát.
Vagyis lehet elegendő víz egy térségben úgy is, hogy közben nincs elegendő infrastruktúra ahhoz, hogy mindenkihez akkor és olyan mennyiségben jusson el, amikor szüksége lenne rá.
Ez már nem pusztán vízügyi kérdés.
Ez várostervezési kérdés is.
A víz kérdése valójában arról szól, hogyan építjük a városainkat
Hol engedünk új lakóterületeket létrejönni?
Mekkora népességet bír el egy település meglévő infrastruktúrája?
Mi történik a csapadékkal?
Azonnal elvezetjük a csatornába, vagy hagyjuk beszivárogni a talajba?
Mennyi burkolt felületet építünk?
Hogyan öntözzük a városi fákat?
Hogyan készülünk fel arra, hogy ugyanazon a helyen egyik évben aszállyal, máskor rövid idő alatt lezúduló hatalmas mennyiségű csapadékkal kell megbirkóznunk?
A 21. századi város egyik legfontosabb feladata ezért már nem egyszerűen a vízelvezetés, hanem a vízmegtartás.
A vizet nem problémának kell tekintenünk, amelytől minél gyorsabban meg kell szabadulni, hanem erőforrásnak, amelyre néhány héttel később szükségünk lehet.
Kell tehát félnünk?
Talán nem a félelem a megfelelő szó.
Budapest ma különleges és nagy kapacitású ivóvízbázissal rendelkezik. A Fővárosi Vízművek adatai alapján a rendszer közel kétmillió ember ellátásában vesz részt, és több száz parti szűrésű kút biztosítja az ivóvizet.
De az elmúlt évek szélsőségei arra figyelmeztetnek, hogy a biztonságot nem lehet egyszer megszerezni és utána adottnak tekinteni.
A vízbázisokat védeni kell. A vezetékhálózatot fel kell újítani. A települések növekedését össze kell hangolni az infrastruktúra kapacitásával. A csapadékot pedig egyre inkább ott kell tartani, ahol lehullik.
Mert lehet, hogy Budapest alatt ma még rengeteg víz van.
A valódi kérdés az, hogy mennyire okosan bánunk vele.
Hozzászólások