Ha néhány évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy egy épületbejárásra vagy városi sétára hetekkel előre elfogynak a helyek, valószínűleg sokan mosolyogtak volna rajta. Ma viszont ez természetes. A Budapest100 programjaira évről évre több ezren jelentkeznek. A Kulturális Örökség Napjai hétvégéjén emberek tízezrei állnak sorba, hogy olyan épületekbe jussanak be, amelyek az év többi részében zárva vannak. Egyre népszerűbbek a városi séták, és ugyanezt tapasztaljuk az Építészet Ünn

Kinyitom a csapot, de nem folyik a víz. Felkapcsolom a villanyt, de sötét marad a szoba. Vajon csak akkor térünk észhez, amikor az, amit eddig természetesnek és korlátlanul elérhetőnek gondoltunk, egyszer csak nincs? Amíg a klímaváltozás távoli országok jövőbeli problémájának tűnt, könnyű volt félrenézni. Ma azonban már a saját bőrünkön érezzük a hőséget, látjuk a kiszáradó földeket, az apadó folyókat és a vízhiánnyal küzdő településeket. A túlterhelt hálózatok és az áramkima