Mi az a Diákváros? És mit jelentene nekünk?
12 ezer kollégiumi férőhely, megfizethető lakások, új Duna-parti városnegyed. A budapesti Diákváros terve most újraindult.
De kik költözhetnének ide, mennyibe kerülne ott lakni, és mit nyerne vele az is, aki soha nem lesz egyetemista?
A Diákváros neve évek óta fel-felbukkan a budapesti hírekben. Most ismét aktuális lett: a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa október elején döntött a projekt újraindításáról. A cél az, hogy az állam, a főváros és Ferencváros együttműködésében folytatódjon a fejlesztés előkészítése.
De mi is lenne valójában a Diákváros?
Nem egy hatalmas kollégium
Talán ez az első félreértés, amit érdemes tisztázni.
A Diákváros nem egyetlen épület és nem is egyszerűen kollégiumok sora lenne, hanem egy új budapesti városnegyed Ferencváros déli részén, a Soroksári–Duna mellett, a Nagyvásártelep környezetében.
A korábbi mesterterv egy mintegy 135 hektáros terület átalakításával számolt, ahol körülbelül 16 ezer ember élhetne, köztük mintegy 12 ezer diák.
Kollégiumok és lakások mellett közterek, parkok, sportolási lehetőségek, szolgáltatások, gyalogos és kerékpáros útvonalak, valamint új Duna-parti területek jelennének meg.
Vagyis valójában egy új városrész születhet Budapest egy ma még alulhasznosított területén.
Kinek épülne?
Elsősorban természetesen a Budapesten tanuló egyetemistáknak.
És itt kezd igazán érdekessé válni a történet.
Aki ma vidékről érkezik Budapestre tanulni, annak az egyetemi felvételi után rögtön egy másik komoly problémával is szembe kell néznie: hol és mennyiért fog lakni?
A kollégiumi férőhelyek száma korlátozott, a budapesti albérletek ára pedig sok család számára komoly terhet jelent.
Ha valóban létrejönne mintegy 12 ezer új kollégiumi férőhely, az több ezer diáknak és családnak jelenthetne megfizethetőbb budapesti lakhatást.
De itt van az első fontos kérdés, amelyre egyelőre nincs végleges válasz:
ki és milyen feltételekkel juthatna ezekhez a férőhelyekhez?
Mennyibe kerülne egy szoba? Kik élveznének elsőbbséget? Milyen szociális szempontok alapján osztanák el a helyeket?
Egy Diákváros valódi társadalmi jelentőségét végül nemcsak az dönti el, hány szobát építünk, hanem az is, kik számára lesznek ezek ténylegesen elérhetők.
És mit nyer vele az, akinek nincs egyetemista gyereke?
Ez talán még fontosabb kérdés.
Tizenkétezer új kollégiumi férőhely ugyanis nemcsak tizenkétezer hallgató lakhatásáról szólhat.
Ha több ezer egyetemista számára létrejön egy megfizethető lakhatási alternatíva, közülük sokan nem a budapesti albérletpiacon keresnek majd lakást.
Ez elvileg mérsékelheti a keresleti nyomást az albérletpiac bizonyos részein. Hogy ennek mekkora hatása lenne ténylegesen a budapesti bérleti díjakra, azt ma még nem lehet megmondani – de 12 ezer férőhely már olyan nagyságrend, amelyet érdemes ebből a szempontból is vizsgálni.
A Diákváros tehát nem kizárólag a diákok ügye.
A budapesti lakhatás ügye is.
Ráadásul már nem csak diákokról van szó
A projekt újraindításának egyik legérdekesebb eleme, hogy a mostani kommunikációban már a megfizethető lakások kínálatának bővítése is megjelenik.
Ez fontos változás.
A Diákváros így egy olyan vegyes városnegyeddé válhat, ahol a kollégiumi férőhelyek mellett más lakhatási formák is helyet kapnak.
Csakhogy itt még több a kérdés, mint a válasz.
Mit jelent pontosan a „megfizethető lakás”? Bérlakásokat? Önkormányzati vagy állami lakásokat? Piaci lakásokat szabályozott bérleti díjjal? Kik pályázhatnának rájuk? Fiatalok? Családok? Pályakezdők?
Ezeket ma még nem tudjuk.
Éppen ezért érdemes követni, milyen tartalom kerül majd a „megfizethető lakhatás” kifejezés mögé.
Egy új Duna-part is születhet
Kép: Snøhetta / ZOA Studio
A Diákváros azonban nemcsak lakhatási projekt.
Az eredeti elképzelések egyik legizgalmasabb része, hogy egy jelenleg kevéssé használt terület kapcsolódhatna vissza Budapest életébe.
Új parkok, közterek, sportterületek, gyalogos és kerékpáros kapcsolatok jöhetnének létre a Soroksári–Duna mellett.
És ez már nem csak annak fontos, aki ott lakik.
Egy jól megtervezett városrész közterei nem érnek véget a lakóházak bejáratánál. A Duna-part, a parkok és a közösségi terek az egész város számára használható területekké válhatnak.
De ehhez az kell, hogy valóban nyitott városrész épüljön, ne egy elszigetelt „campus”.
Bolt, rendelő, kávézó – vagy csak alvóhely?
Tizenkétezer diák és több ezer további lakó már egy kisebb magyar város népessége.
Egy ekkora városrésznek saját mindennapi életre van szüksége.
Üzletekre, vendéglátóhelyekre, egészségügyi szolgáltatásokra, közösségi terekre, sportolási lehetőségekre és megfelelő közlekedésre.
Ez azért fontos, mert várost nem pusztán lakásokból lehet építeni.
Az lesz az egyik legérdekesebb kérdés, hogy a Diákváros valóban működő, vegyes városnegyeddé válik-e, vagy elsősorban olyan terület lesz, ahová este hazamennek aludni az emberek.
És hogyan jutunk majd oda?
Egy több tízezer ember által használt új városrész közlekedés nélkül nem működik.
Ezért a Diákváros jövőjének egyik kulcskérdése a környék kötöttpályás és közösségi közlekedésének fejlesztése, valamint a kerékpáros és gyalogos kapcsolatok kialakítása.
A városrész sikere tehát nemcsak azon múlik majd, milyen házak épülnek.
Hanem azon is, mennyi idő alatt jut el innen egy egyetemista az órájára, egy ott élő a munkahelyére, vagy egy budapesti a Duna-partra.
És akkor jön az olimpia
A Diákváros most egy másik aktuális budapesti történettel is összekapcsolódott.
A 2036-os olimpia lehetőségével.
A koncepció szerint egy esetleges budapesti olimpia idején a Diákváros egy része olimpiai faluként szolgálhatna, majd a játékok után visszakapná eredeti funkcióját.
Ez egészen más megközelítés, mint amikor egy város kizárólag egy néhány hetes sportesemény miatt épít fel egy új városrészt.
Itt elvileg fordítva történne:
Budapest megépít egy olyan városrészt, amelyre egyébként is szüksége van – és azt 2036-ban ideiglenesen az olimpia is használhatná.
Ha valóban így történik, ez lehet az egyik legerősebb érv a fejlesztés mellett.
De ehhez a sorrendet is meg kell őrizni: a Diákvárosnak elsősorban Budapest hosszú távú érdekeit kell szolgálnia, nem egy esetleges olimpia igényeit.
Mit jelentene tehát nekünk a Diákváros?
Ha minden úgy valósul meg, ahogyan ma körvonalazódik, akkor jelenthet:
– több ezer megfizethető kollégiumi férőhelyet a Budapesten tanulóknak,
– kisebb terhet azoknak a családoknak, amelyek ma budapesti albérletet fizetnek egyetemista gyermeküknek,
– új megfizethető lakásokat,
– egy ma alulhasznosított terület bekapcsolását Budapest életébe,
– új parkokat és köztereket,
– jobban használható Duna-partot,
– valamint egy teljesen új városnegyedet.
De egyelőre hangsúlyozni kell: ezek közül sok még terv és cél, nem kész beruházás.
Most kezdődik az a szakasz, amikor érdemes nagyon pontos kérdéseket feltenni.
Mennyibe kerül?
Ki fizeti?
Mikor épül meg?
Pontosan hány kollégiumi férőhely lesz?
Mennyibe kerül majd ott lakni? Mit jelent a megfizethető lakás?
Ki juthat hozzá?
Milyen közlekedés épül ki? Mi lesz nyilvános és szabadon használható a Duna-parton?
Mert a Diákváros sikere végül nem azon múlik majd, hogyan néz ki a látványterveken.
Hanem azon, hogy könnyebb lesz-e miatta Budapesten tanulni, lakni és élni.
#VárosiPlatform #Diákváros #Budapest #Lakhatás #MegfizethetőLakhatás #Városfejlesztés #Építészet #Urbanisztika #DunaPart #ÉlhetőVáros
Hozzászólások