Ritka alkalom: megnyílik Lechner Ödön Postatakarékpénztárának helyreállított Pénztárterme
- 3 nappal ezelőtt
- 3 perc olvasás
A Kulturális Örökség Napjai keretében szeptember 19-én beléphetünk Budapest egyik legkülönlegesebb szecessziós épületének olyan terébe, amely hosszú évtizedeken át el volt zárva a nagyközönség elől.
A Magyar Államkincstár Hold utcai székháza, az egykori Postatakarékpénztár ezen a napon vezetett látogatásokra nyitja meg eredeti állapotában helyreállított Pénztártermét.
A program ingyenes, de regisztrációhoz kötött, a jelentkezéshez szükséges információkat és a regisztrációt a cikk végén találjátok.
De mielőtt belépnénk, érdemes megismerni magát a házat. Mert Lechner Ödön egyik főművén szinte semmi nincs véletlenül.
Egy pályázat, amelyből botrány lett
Az Országos Postatakarékpénztár új székházának megtervezésére 1899 végén írtak ki pályázatot. A feltételek meglehetősen szigorúak voltak: csak magyar építészek indulhattak, a költségek nem haladhatták meg az egymillió koronát, a tervek elkészítésére pedig mindössze két hónapot kaptak.
Ennek ellenére 61 pályamű érkezett.
A történet azonban nem Lechner Ödön győzelmével kezdődött. Az első pályázatot Berczik Gyula nyerte, aki a Kereskedelmi Minisztérium alkalmazottjaként elvileg nem is indulhatott volna. Az ügyből komoly vita lett, végül új pályázatot írtak ki, és a megbízást Lechner Ödön és Baumgarten Sándor kapta.
A tervezés ezt követően sem volt egyszerű: áttervezések, rendkívül szoros határidők és jogviták kísérték a munkát. Mindezek ellenére 1901-re elkészült az épület.
Méhek egy pénzintézet falán
Ha valaki legközelebb a Hold utcában jár, érdemes nemcsak végignézni az épület homlokzatán, hanem közelről megfigyelni a részleteket is.
Méhek és kaptárak jelennek meg rajta újra és újra.
Ennek természetesen oka van. A méh a szorgalom, a gyűjtés és a takarékosság jelképe, így aligha lehetett volna találóbb motívumot választani egy takarékpénztár számára.
Lechner azonban ennél tovább ment. A magyar népművészet formavilágából merített ornamentika, a növényi motívumok, a színes kerámiák és az épület funkciójára utaló jelképek együtt alakítják ki azt a sajátos építészeti nyelvet, amelyet ma azonnal Lechnerhez kapcsolunk.
Zsolnay-kerámiák és sárkányok a tetőn
A ház talán legkülönösebb része éppen az, amelyet az utcáról a legnehezebb látni.
A tető.
A színes majolikák, mázas cserepek és különleges tetődíszek a Zsolnay-gyárban készültek. A magasban sárkányok és a nagyszentmiklósi aranykincs formavilágára utaló motívumok is megjelennek.
A tető díszítése olyan gazdag, hogy szinte külön építészeti világot alkot , miközben mindebből az utcán állva alig látunk valamit.
Talán éppen ez az egyik legszebb sajátossága a háznak: Lechner olyan részletekre is hihetetlen figyelmet fordított, amelyekről tudta, hogy a járókelők többsége soha nem fogja őket közelről látni.
Róth Miksa fényei
A különleges anyaghasználat az épület belsejében is folytatódik.
Az ablakok maratott üvegdíszítései Róth Miksa munkái. A fény az üvegen átszűrődve maga is a belső tér részévé válik: a minták és a színek a falakon is megjelennek.
Lechner építészetében ugyanis nem különálló dekorációként jelenik meg a kerámia, az üveg vagy az ornamentika. Minden ugyanannak az építészeti gondolatnak a része.
Kívül történeti mesevilág, belül modern épület
A Postatakarékpénztár nemcsak látványában volt különleges.
Lechner úgy alakította ki az épületet, hogy a külső homlokzat megváltoztatása nélkül a belső helyiségek viszonylag rugalmasan átalakíthatók legyenek. Erre szükség is volt, hiszen az épületben nemcsak hivatali helyiségek működtek: egyes tisztviselők számára lakásokat is kialakítottak. Ezekből később irodák lettek.
A ház technikailag is korszerűnek számított: villamos világítással, lifttel, központi fűtéssel és szellőztetéssel készült.
Amit tehát ma történeti műemlékként csodálunk, az 1901-ben modern építészet volt.
A terem, amely évtizedekre eltűnt
És akkor érkezünk el ahhoz a térhez, amely miatt szeptember 19-én különösen érdemes lesz belépni az épületbe.
Az egykori Pénztárterem eredetileg az épület egyik reprezentatív belső tere volt, üvegboltozatos lefedéssel.
A későbbi átalakítások azonban radikálisan megváltoztatták. Az egykori üvegkupolát álmennyezettel takarták el, a termet pedig hosszú időn keresztül lezárva, raktárként használták. A valaha reprezentatív tér lényegében eltűnt a nyilvánosság elől.
2023-ban aztán megtörtént a pénztárcsarnok visszaépítése és helyreállítása.
A tér újra megmutatja egykori karakterét, bár az eredeti, Waltherr Gida üvegművész által készített kupolát nem építették vissza.
Ezért is különleges a Kulturális Örökség Napjai idei programja: most éppen ebbe a hosszú időn át elzárt, majd helyreállított térbe lehet belépni.
Hozzászólások