Újra megnyílt a Miskolctapolcai Barlangfürdő, több mint 300 év fürdőkultúrája a sziklák között

Csaknem két év kényszerszünet

2024. szeptember 6-án, az esti zárás után tűz keletkezett a Barlangfürdő aquaterápiás részlegén. A lángok átterjedtek a főépület tetőszerkezetére, amely teljesen leégett. Személyi sérülés nem történt, az épületben keletkezett károk miatt azonban a fürdőt be kellett zárni.

A szabadtéri medencék kevésbé sérültek meg, ezért azok 2025 nyarán Kagyló Strand néven már fogadtak vendégeket. A barlangi fürdőrész helyreállítása 2025 végén kezdődött meg.

A munkálatok nem korlátozódtak a tűzben megsérült tető újjáépítésére. Korszerűsítették az előcsarnokot és a főépület több mint ezer négyzetméteres részét, felújították a csaknem 420 négyzetméteres öltözőket, a termálmedencék környezetét, valamint a gépészeti és elektromos helyiségeket. A helyreállítás mintegy 836 négyzetméternyi barlangszakaszt is érintett.

Az augusztus 20-i nyitással ismét látogathatók a természetes barlangjáratokban kialakított medencék. Az aquaterápiás részleg egyelőre zárva marad.

Fotó: HÍR24

A bencés monostortól az első fürdőházig

Miskolctapolca már a középkorban fontos helyszín volt. A területen a 14. század második felétől a 16. század elejéig bencés monostor állt, romjai ma is megtalálhatók a Barlangfürdő bejáratának közelében.

A termálforrások tudatos hasznosítása a 18. század elején kezdődött. A tapolcai apát 1711-ben Kassáról hozatott orvosokat, hogy megvizsgálják a forrás vizét és annak feltételezett gyógyhatását. Egy fából készült fürdőépület leírása 1743-ból maradt fenn, így ekkor már biztosan működött fürdő a területen.

1837-ben az új görömbölyi apát felújíttatta és kibővíttette az épületet. Ekkor készült el az első fedett medence is, amelyet elsősorban a tehetősebb fürdővendégek használtak. A barlang belső járataiban ekkor még nem lehetett fürödni.

A modern fürdőhely kialakulása

Miskolctapolca fejlődése a 19. és a 20. század fordulóján gyorsult fel. Az 1920-as és 1930-as években már népszerű üdülőterületnek számított, 1934-ben pedig hivatalosan is üdülőhellyé nyilvánították.

1938-ban Szeghalmy Bálint tervei alapján épült fel a Tavi fürdő. A kör alakú épületet közvetlenül a meleg vizű tó fölé emelték, így a fürdőzők már egy olyan épített térben használhatták a forrás vizét, amely szorosan kapcsolódott a tájhoz.

Az új fürdőpalota építése 1939-ben kezdődött. A munkálatok során számos régészeti lelet került elő, és ekkor tártak fel egy 31,5 Celsius-fokos forrást is. Vízhozama a korabeli adatok szerint akár Miskolc akkori teljes vízellátását is fedezhette volna.

A fürdőépületet 1941. május 28-án adták át. Az iszapos talaj komoly műszaki feladat elé állította a tervezőket és a kivitelezőket: a főépület alapozásához 212 vörösfenyő cölöpöt vertek le, ezekre került az épületet tartó betonkoszorú.

Ekkor készült el a kupolacsarnok különleges üvegteteje is. A szerkezet egyetlen gombnyomással nyitható és zárható, és eredeti kialakításában a mai napig fennmaradt.

1959-ben megnyílt a barlang

A terület legfontosabb természeti értéke a Tavas-barlang. Járatait a víz évezredek alatt vájta ki a középső és felső triász időszakából származó mészkőben. A felszínre kürtőkön keresztül nyíló üregek vize általában 27,5 és 30,1 Celsius-fok közötti.

Bár a barlang létezéséről régóta tudtak, fürdővé alakítására csak az 1950-es években került sor. Először elfalazták a felszínre nyíló kürtőket, hogy megakadályozzák a törmelék bejutását a járatokba. Az első barlangi fürdőrész 1959. május 14-én nyílt meg.

Az 1969–70-es fejlesztés során a barlang korábban nehezen megközelíthető szakaszait mesterséges tárókkal kapcsolták össze a forrástóval. Ekkor készült el a vasbeton kupola, a korábbi Tavi fürdő helyén pedig megépült a Kagylómedence, amely azóta a fürdő egyik legismertebb eleme.

Újabb járatok és új fürdőterek

Az 1980-as évek elején újabb barlangjáratok feltárása kezdődött meg. Ezek egy részét az 1998 és 2005 között zajló, csaknem hét éven át tartó fejlesztés során tették alkalmassá a fürdőzésre.

Felújították a főépületet, a kupolacsarnokot és az öltözőket, kibővítették a barlangi fürdőtereket, kialakították a napozókertet és a gyermekmedencét, valamint megépítették a terápiás épületet és a Szaunaparkot.

Elkészült a főépületet és a barlangrészt összekötő új fürdőcsarnok is. Korábban a két terület között mindössze egy fedett folyosó biztosította az átjárást, az új épületrésszel azonban egységes fürdőkomplexum jött létre.

Ekkor alakították ki többek között a Csillagtermet, amelynek kupolájára csillagtérképet vetítenek, a téglaburkolatos Római termet és a medence fölött átvezető hídról felismerhető Hidas termet.

A Barlangfürdő számokban

• több mint 300 éves fürdőkultúra;

• 85 éves főépület;

• 67 éve megnyitott barlangi fürdőrész;

• 212 vörösfenyő cölöp a főépület alatt;

• 27,5–30,1 Celsius-fokos karsztvíz;

• 3,6 hektáros parkosított fürdőterület;

• hat medence;

• a rekonstrukció során érintett, mintegy 836 négyzetméteres barlangszakasz.

Egy fürdő, amely Miskolc jelképévé vált

A Miskolctapolcai Barlangfürdő jelentősége nem csupán abban áll, hogy természetes barlangjáratokban lehet benne fürödni. Fejlődése jól mutatja, hogyan épülhet egymásra egy természeti adottság, egy több évszázados fürdőkultúra és különböző korszakok építészete.

A 18. századi fürdőháztól Szeghalmy Bálint Tavi fürdőjén és az 1941-ben átadott fürdőpalotán keresztül az ezredforduló bővítéséig minden korszak hozzátett valamit a ma ismert együtteshez.

A 2024-es tűz ezért nemcsak egy turisztikai létesítmény működését szakította félbe. Miskolc egyik legismertebb helyszíne vált megközelíthetetlenné. Az augusztus 20-i újranyitással most ismét használhatóvá váltak a barlangi medencék, és folytatódhat a több mint három évszázados miskolctapolcai fürdőkultúra.